Kína legyártja a robotkezet – csak azt nem tudja, hogyan mozgassa

Van egy furcsa aránytalanság a humanoid robotok körüli lelkesedésben. A lábak járnak, a karok emelnek, a fej egyre inkább beszél is – a kéz viszont évtizedek óta a nehéz rész, túl sok mozgó alkatrésszel és túl kevés kereskedelmi vonzerővel. A Guardian július eleji riportja szerint épp ez a mostohagyerek lett a kínai robotikai verseny egyik fő frontja, és a mögötte lévő számok érdekesebbek, mint a szokásos táncoló-robot-demók.

Százszor nehezebb, mint egy egész robot

A pekingi LinkerBot 2023-ban indult, ma nagyjából havi ötezer robotkezet gyárt, és ezt szeretné megduplázni. Alapítója, Zhou Yong nem finomkodik a nehézség megítélésekor: szerinte egy robotkéz megépítése „százszor nehezebb”, mint egy teljes humanoid robot összerakása. Az arány, amit mond, egyszerre technikai és bosszantóan pontos: a kéz ügyessége a test többszöröse, miközben a mérete a töredéke. Elon Musk tavaly ugyanezt fogalmazta meg a Tesla Optimus kapcsán, amikor azt mondta, a kéz teszi ki az egész robot mérnöki nehézségének nagyobbik részét.

A Linker Hand és a globális piac

A LinkerBot zászlóshajója, a Linker Hand sorozat hat és negyvenkét szabadságfok között mozog – ez a független mozgástengelyek mérnöki mértéke. A könnyű O6 modell 370 grammot nyom, és 50 kilogrammos terhelést bír; a magasabb szabadságfokú változatok, például az L30, kutatólaboroknak és humanoid-integrátoroknak készülnek. A Reuters szerint a cég a nagy szabadságfokú ügyes kezek globális piacvezetője, darabszám alapján több mint 80 százalékos részesedéssel.

• Samsung Electronics
• Hongkongi Egyetem
• Stanford

Honnan jön a pénz?

A pénz is megérkezett. A vállalat májusban 6 milliárd dolláros értékelésen készült felvenni a következő kört – ez a duplája a napokkal korábban lezárt Series B+ három milliárd dolláros körnek. A korai befektetők között az Ant Group és a HongShan (a Sequoia kínai kiválása) szerepel, a friss körbe pedig beszállt az állami hátterű Zhongguancun Science Park Fund, a Bank of China vagyonkezelője és a Fosun Capital. Ez a keverék – magántőke, állami alap és nagybank egyszerre – jó összefoglalása annak, hogy 2026-ban hol koncentrálódik a kínai deeptech-finanszírozás.

• Ant Group
• HongShan
• Zhongguancun Science Park Fund
• Bank of China
• Fosun Capital

A hardver skálázódik, az adat nem

A hardveroldali kínai előny nem véletlen, és nem is elsősorban a robotikából jön. Az elektromosautó-ipar felfutása egy csomó olyan beszállítót kitermelt, amelyek pont a robotokhoz kellő alkatrészeket tudja tömegben gyártani: lítiumion-akkuk, miniatürizált motorok. Pan Yunzhe, a sencseni Wuji Technology alapítója szerint épp ezért alapította a cégét Kínában, nem az Egyesült Államokban, ahol 2018-ban végzett. Amikor kint próbált vállalkozást indítani, az apjának kellett postáznia neki az alkatrészeket. A kínai ügyes‑kéz iparág tavaly átlépte az 50 milliárd jüant, ami nagyjából 7,4 milliárd dollár, az egy évvel korábbi 13 milliárd jüanhoz képest.

Eddig tart a jó hír. Innentől kezdve viszont a történet arról szól, hogy a pénz és a gyártókapacitás a probléma könnyebbik felére ömlik rá.

„A kezek megépítésének problémája most oldódik meg – az irányításuk viszont teljesen más játszma, és arra senki sem tudja a választ.”

A hiányzó láncszem: a háromdimenziós mozgásadatok

Nathan Lepora, a Bristoli Egyetem robotika- és MI-professzora szerint a kezek megépítésének problémája most oldódik meg – az irányításuk viszont teljesen más játszma, és arra senki sem tudja a választ. Ez a mondat többet mond a szektor állapotáról, mint bármelyik értékelési szám. Ami hiányzik, az nem alkatrész, hanem adat.

És itt van a valódi különbség a nyelvi modellekhez képest, amit a robotika körüli lelkesedés rendszeresen elken. Egy LLM-et rá lehet engedni az internet szövegkészletére: a betanítóadat már létezik, valaki más állította elő, ingyen. A manipulációhoz ilyen nincs. Háromdimenziós mozgásadat kell, erőadat, tapintási visszajelzés valódi érintkezésekből – és ezt senki nem töltötte fel sehová. Elő kell állítani, darabonként.

A jelenlegi módszer a teleoperáció: emberek távirányítanak robotkezeket, és közben adatot generálnak. A Guardian riportja szerint azonban már egy olyan hétköznapi feladat is, mint bepakolni egy szatyor élelmiszert, több száz óra tanítást igényelhet. Ez a költségszerkezet önmagában elég ok arra, hogy fenntartással kezeljünk minden olyan állítást, amely szerint az általános célú háztartási robot karnyújtásnyira van. A Wuji válasza egy hordható eszköz, a Wuji‑kesztyű, amely nemcsak a kézmozgást rögzíti, hanem a nyomást és a tapintást is. Pan szerint a két alapvető adatprobléma az, hogy hogyan mozog az ember, illetve hogy mit érint és mit érez – és ezek együttes rögzítése egyelőre megoldatlan.

A Nemzetközi Robotikai Szövetség tavaly szeptemberi jelentése tömören foglalta össze a helyzetet: a valóban sokoldalú humanoidok még messze vannak. Ez nem mond ellent a kínai gyártási sikernek – inkább megmutatja, hogy a siker melyik rétegben van. A hardver skálázódik, a szoftver nem.

A protézisek ígérete

Van egy szempont, amely a magyar olvasónak talán a legkézzelfoghatóbb az egészből, és amiről a demóvideók sosem szólnak: a protézis. A fejlett műkezek ma több tízezer dollárba kerülnek. Zhou szerint a LinkerBot ezt ezer dollár környékére tudná le